Lélekben - SZORONGÁS, TÚLAGYALÁS - Dr. Szondy Máté és Takács Dalma (Klubrádió)

[Zene] köszöntöm önöket újra itt a lélekben ma szorongást illetve a túlgondolást járjuk körül a hétköznapokban leggyakrabban túlagyalásként emlegetett jelenségről dr szondi máté klinikai szakpszichológussal egyetemi docenssel beszélgetek ő következik abban egyetérthetünk hogy tulajdonképpen csak a pszichopaták nem szoronganak Igen a pszichológiának van egy általános elképzelése arról hogy a szorongás nagyon sok esetben és a legtöbb esetben igazából egy hasznos reakció az életünkben nem véletlenül jelen meg az evolúció során és igen azt gondoljuk hogy igazából csak a pszichopaták azok akik nem élnek át szorongást és amikor egy terápiás folyamatban ezt megosztjuk a kliens kel ezt a tényt ez ez

már önmagában nagyon sokszor Megkönnyebbülést okoz mert hogy ebből az következik hogy nem az a cél hogy hogy egy adott embernél teljesen megszüntessük a szorongást hiszen akkor ha nem is pszichopatává tennénk de de mégis csak elveszten egy fontos jelzőfunkciót az életében mi tulajdonképpen a szorongás most egy általános definícióra vagyok kíváncsi szorongásról akkor beszélünk amikor a az elménk megpróbál minket felkészíteni a várható veszélyekre Felkészít a jövőre de ehhez nincs elég információja ezért a jövővel kapcsolatban ijesztő félelmetes történeteket sző és hogyha ezeket mi elhisszük és kész pénznek vesszük akkor nagyon könnyen megjelenhet egy negatív érzelmekkel teli szorongásos állapot

aminek egyrészt van egy érzelmi része tartoznak hozzá gondolatok illetve nagyon jellegzetes testi változások testi tünetek jellemzik a szorongást van-e különbség a szorongás és a Túlagyalás közt vagy az egyikből következik a másik a túlagyalást nevezzük talán rágódásnak ez egy pszológiaibb megragadása a fogalomnak rágódás vagy ha még nagyon-nagyon tudományos szeretnék lenni akkor ez a ruminálás ez egy gondolkodási úgynevezett kognitív folyamat ahol újra és újra végiggondolom ugyanazt a ugyanazt a kérdést természetesen bizonyos vagigaz hogy Végiggondolok egy kérdést felkészülök valamire megtervezek valamit ez egy jó és hasznos dolog hiszen csak így tudom kézben tartani az életemet végig kell gondolnom

a feladataimat terveznem kell a jövőmet és ez eddig jó de hogyha ennek a gondolkodásnak nincs egy tényleges kimenete nem lesz egy végeredmény és nem fordult cselekvésbe hanem csak önismétlő úgynevezett repetitív módon jelennek meg ugyanazok a negatív tartalmak akkor már rágódásról beszélünk ahol újra és újra Végiggondolom ugyanazt a kérdést de igazából nem változik semmi és a viselkedésemet se változtatom meg de menet közben szorongok tehát minden szorongó egyszer smind hajlamos a rágódásra és a rágódók szorongók is egyszer smind a ő kéz a kézben jár nagyon tehát hogyha valaki hajlamos a rágódásra akkor egyrészt a szorongásos állapotok valószínűsége

nő meg de nem csak ez történik hanem sok esetben a a depresszióra is depresszív Epizódra is nagyobb esélye lesz ennek az embernek tehát amikor viselkedés helyett igazából fejben kezdjük el élni az életünket újra és újra végiggondoljuk azt hogy mit tettünk a múltban mit nem tettünk hogy alak hat rosszul a jövő és mind ezt fejben játsszuk le újra és újra akkor ez megágyaz a különböző mentális problémáknak de ha jól értem akkor ez tulajdonképpen azért általában az ilyen típusú emberek magyarázzák az életet sem mint hogy Élnék tehát a valós cselekvéstől ők nagyon távol esnek és a fejükben

játsszák le a múltbéli és a jövőbeli dolgokat igen azt hiszem ez egy nagyon jó megfogalmazás és persze nem szabadít sem át talánosítani de tény az hogy aki hajlamosabb valóban fejben élni az életét annál nagyobb valószínűséggel jelenhet meg rágódás szorongás illetve más problémák épp ezért szoktuk akár a terápiában a pszichoterápiában is azt Hangsúlyozni hogy amellett hogy a megértés önmagunk megértése az önismeret mélyítése egy hihetetlenül fontos és és lényeges dolog amellett az is fontos hogy mindez a tudás és megértés átforduljon viselkedésbe és elkezdjek valahogy máshogy viselkedni elkezdjem megváltoztatni az életemet a gyakorlatban azt látjuk hogy igazából ez

az a pont ami megszokta Szüntetni a rágódás ördögi körét ahol ahol már nem csak fejben gondolom végig újra és újra azt hogy mondjuk hogy leszek asszertívebb hogy leszek önérvényesítőbb a főnököm m szemben vagy az anyámmal szemben hanem ténylegesen elkezdem megváltoztatni a viselkedésemet ténylegesen jobban kiállok önmagamért hogyha ezt meglépem akkor ez nagy mértékben tudja csökkenteni a a rágódásnak a túlagyalásnak a valószínűségét mindjárt beszélünk majd a Megoldóképletekről de az mi múlik hogy valaki szorong és túlagyal vagy rágódik gyárilag van így összerakva hogy az élet szokta ezeket az embereket ilyen rágó agóóvá tenni itt sajnos vagy nem sajnos

de erre nincs egy egyszerű válasz azt látjuk hogy nagyon sok tényező együttesen határozza meg azt hogy valaki mennyire hajlamos akár a szorongásra akár a rágódásra itt a az egyik legalapvetőbb tényező bizony a biológia és a genetika tehát Pszichológusként sem szabad elfelejtenünk azt hogy van egy nagyon erős genetikai meghatározottsága a működésünknek és az hogy mondjuk az én idegrend erem mennyire reagál intenzíven az ijesztő élményekre az bizonyos fokig a gényeim által meghatározott ez idegrendszeri kérdés idegrendszeri kérdés tudjuk azt hogy vannak olyan emberek akiknek az idegrendszere egész egyszerűen intenzívebb választad negatív éleményekre és vannak olyan emberek Akiknek akiknek

intenzívebben reagál az idegrendszer a pozitív élményekre záróéles jó hír az hogy most már azt is tudjuk hogy az idegrendszerünk egész életünkön keresztül képes alakulni és formálódni és igenis tudjuk azt hogy vannak olyan tevékenységek élmények amelyekkel tudjuk pozitív irányba alakítani az idegrendszert tehát egyrészt van egy biológiai szint ami meghatározza a a szorongásra rágódásra való hajlamunkat emellett ugye a a Pszichológiát sokszor vádolják azzal hogy a a gyerekkort fetisizáljuk és és a gyerekkori élményeket sz szoktuk túlhangsúlyozni bizonyos fokig egyértelműen igaz az hogy a korai gyerekkori élmények befolyásolhatják azt hogy mennyire vagyok hajlamos szorongásra vagy rágódásra hogyha én gyerekként

például egy bizonytalan családi környezetben nőttem fel akkor nagyon könnyen kialakulhat bennem az a Az az elképzelés az a lenyomat hogy a világ egy veszélyes hely ahol nem lehet megbízni másokban a ahol mások veszélyesek lehetnek ahol másokkal vigyázni kell tehát a kora gyerekkori élmények is fontosak tudjuk azt is hogy a későbbi felnőttkor esetleges traumatikus élményei is befolyásolják a a szorongássra való hajlamunkat hogyha valaki átélt esetleg valamilyen súlyos traumatikus élményt megtámadják autóbalesetet szenved el vagy bármilyen Más traumát él át akkor ez is növeli a szorongásra való hajlamot a biztonság érzetesé éül gondolom én és ebből fakadóan a

szorongás és ebből fakadóan a rágódás és a hibától való félelem megnőhet megnőhet pontosan mertogy folyamatosan azt figyelheti hogy honnan érheti esetleg újabb veszély vagy újabb támadás és természetesen a személyes szintek vagy személyes tényezőkön túl nem szabad elfelejtenünk a Társadalmi hatásokat sem mertogy úgy tűnik hogy az hogy milyen közegben élünk milyen szűkebb illetve tágabb kult kultúrában milyen hatások érnek minket a társadalomból ez is befolyásolja a szorongásal való hajlamunkat hogyha azt halljuk hogy hogy a világ egy veszélyes hely hogyha hogyha a fenyegetettségélmény folyamatosan elér minket illetve az ezzel kapcsolatos üzenetek akkor nem meglepő módon ez is Fokozza

a szorongásra való hajlamunkat tehát úgy tűnik hogy nagyon sok szint együttesen befolyásolja azt hogy valaki mennyire hajlamos a szorongásra illetve rágódásra a rágódásnak van valami mértékegységet tehát vagy valami intervalluma amikortól fogva ez már problémát jelent és megnehezíti az ember mindennapi életet sajnos vagy nem sajnos de ilyen mértékegység nincs itt a főkérdés mindig az hogy okoz-e problémát az adott Működés a személy számára mire gondolok hogyha egy adott személy naponta x órát agyal és rágódik de emellett ő kiválóan teljesít a munkában vannak baráti kapcsolatai van esetleg egy tartalmas párkapcsolata vannak hobbijai tanul tudsz szórakozni akkor akkor ezzel

nincs gond és ez ezzel nem kell foglalkozni ha viszont ez a fajta rágódás még hogyha ez rövid ideig is tart ez megnehezíti az ő működését tehát hát emiatt ő mondjuk Rosszabbul teljesít a munkában vagy tanulásban a kapcsolataiban és egyéb területeken akkor ez olyan dolog amivel érdemes foglalkozni nem ott válik el a kettő hogy míg a nem túlagyalók vagy nem rágódók problémaorientált módon állnak egy-egy helyzethez a túlagyaló vagy rágódó típus ő kevésbé a probléma megoldását tűzi ki célul hanem ilyen nem is tudom minek nevezem vekengéssé transzformálja mindezt és tartalmatlan célt tan partalanná válik az egész Előfordulhat

hogy ez ez is egy fontos különbség a két csoport között de én innen inkább onnan közelíteném meg a különbséget hogy mennyire hogy hogyan tekintünk a gondolatainkra mennyire látjuk azt hogy a gondolatok azok csak gondolatok ugye ez egy fura kérdés és és nem szoktunk ezen gondolkodni de nagyon sok esetben elfelejtjük azt hogy az elménk által alkotott gondolatok azok igazából csak gondolatok és hiába jut Eszembe az hogy hogy nem vagyok jó szakember nem vagyok jó szülő nem vagyok jó ember könnyen lehet hogy ezek a gondolatok ezek köszönővzonyban sincsenek a valósággal de ezt nagyon gyakran elfelejtjük és elkezdjük

készpénznek venni azt amit az elménk mond épp ezért a terápiákban is az egyik nagyon fontos üzenet az hogy ne higgyünk el mindent az elménknek merthogy az elménk picit szorongó picit paranoid egyik fontos feladata az hogy Felkészítsen a jövőre tehát az elménk teszi a dolgát ijesztő szorongáskeltő gondolatokat sző a jövővel kapcsolatban és ez nem gond ez az elme dolga ezért alakult ki a kérdés az hogy látjuk-e azt hogy amit az elménk sző és az elménk mond az nagyon sok esetben nem egyenlő a valósággal a túlagyoló típus mindezt óriássá tudja növeszteni óriássá tudja növeszteni mégpedig oly módon

hogy látja a gondolatait azt hiszi hogy azok valóságosak És megijed a gondolataitól és ez egy nagyon fontos elem ugye vannak olyan elképzelések vagy vagy modellek vagy vagy tanítások amik azt mondják hogy vigyázni kell az ijesztő gondolatokkal mert a gondolatain majd bevonzanak valami valami rosszat ugye ez a bevonzás szabá vagy bevonzás törvénye a gyakorlatban azt látjuk hogy ez a fajta elképzelés rendkívül sok szenvedést és és problémát szülhet hogyha valaki ezt így gondolja Miért azért mert hogyha én azt gondolom hogy a a negatív gondolatoktól félni kell mert azok ténylegesen valami rosszat fognak bevonzani akkor annak az lesz

a következménye hogy elkezdek küzdeni a negatív gondolataimmal nem akarom azt hogy eszembe jussok az hogy beteg lesz a gyerek hogy lezuhan a repülőgép hogy kirúgnak satöbbi satöbbi mi történik akkor hogyha én elkezdek küzdeni a gondolataimmal egy nagyon híres pszichológiai kísérlet szerint és Ez ténylegesen így van ebben az esetben automatikusan felerősödnek ezek a gondolatok ugye ebben a kísérletben az a személyek feladata hogy öt percig semmiképpen se gondoljanak egy fehér medvére itt most a adásidő miatt ezt ne próbáljuk ki de de mindenkinek jó szívvel ajánlom ennek a kipróbálását hogyha arra figyelek hogy öt percig semmiképpen se jusson

eszembe egy fehérmve akkor nagyon nagy annak a valószínűsége hogy öt percig semmi másra Nem tudok figyelni csak a fehérmvére csak a fehérmvére azok fognak jönni újra és újra és újra és még az öt perc letelte után is és ugyanez történik akkor is amikor én egy negatív gondolatra reagálok így amikor egy negatív gondolatot próbálok elkerülni mondjuk fog zuhanni a repülőgép hogyha ezt a gondolatot nyomom el így akkor ez a gondolat fog felerősödni egyre erősebbé válik egyre intenzívebbé egyre Gyakoribbá válik tehát hogyha én azt gondolom hogy a gondolatok mindig a valóságot tükrözik és a a gondolatoktól félni

kell akkor annak az lesz a az egyik nagyon gyakori következménye hogy ezek a gondolatok felerősödnek és egyre nyomasztóbbá válnak ha jól sejtem még ott is van egy enyhe különbségtétel hogy nagyon sok ember szintén küzdhet a démonaival és megjelenhetnek ezek a vélt vagy valós félelmek de őt ez nem bénítja és nem Kezdi el megijeszteni míg egy túlagyaló vagy mindenen rágódó típus mindezt így ennek uszájába húgy elkezd leledzeni vagy talán még élvezi is hát hogy élvezi-e azt nem tudom abb nem vagyok biztos de az azzal teljesen egyetértek hogy igazából minden embernél meg megjelennek időnként nehéz esetleg szorongáskeltő

fájdalmas zavaró gondolatok ez ez csak annyit jelent hogy emberek vagyunk mindenkinél megjelenik a a a csalódás a gyász a félelmek a Szorongások vannak olyan élethelyzetek ahol teljesen természetes az hogy így érzem magam és a főkérdés valóban az hogy ilyenkor hogy reagálok elfogadom-e azt hogy hogy a negatív érzések elkerü hetlen részei az emberi létezésnek vagy azt gondolom hogy hogy nem érezhetem így magam egy jó ember vagy egy egészséges ember nem érezhet szorongást nem érezhet dühöt agressziót nem lehetnek negatív gondolatai és ezért elkezdek küzdeni a Az élményeimmel ha ezt teszem akkor akkor nagy annak az esélye hogy

felerősödnek ezek az élmények azt mondja hogy abban nem biztos hogy ezt élvezik az én környezetemben vagy a saját tapasztalataim alapján amikor valaki így dagonyázik egy-egy problémában és rendszeresen ventilálja mindezt újra és újra előhozza saját maga és ezernyi nézőpontból vizsgálja meg valamifajta haszna vagy otthonosság érzete az biztos hogy van másk különben Nem csinálná hacsak nem kényszeres gondolom én szóval ő mit élvez még é mindenbe mert valamiért kényszeresen is újra és újra ehhez a témához ő vissza akar térni nön magával való beszélgetés során és a másokkal beszélget akkor is emögött több tényező is állhat az egyik lehetőség

az hogy amikor nagyon sokáig együtt élünk valamilyen problémával akkor az egy idő után valahogy az identitásunk részévé válik és önmagunkat már mint az adott probléma hordozója Éljük meg és mondjuk azt gondolom magamról hogy hogy én szociális szorongó vagyok vagy én depressziós vagyok és ez valahogy a az identitásom része ezt mutatom kifelé ez lehet az egyik tényező másik tényező azzal is gyakran találkozunk hogy hogy amikor egy adott problémát vagy vagy kérdéskört megold az ember az életében mondjuk egy adott szorongás már kevésbé akadályozza az életében akkor újabb kérdésekkel kell szembenéznie mely Kérdések esetleg nyomasztóbbak nehezebben megoldható ak

tűnnek mert neki ez az otthonos tehát ezért váltja ki egyik a másikat hogy tulajdonképpen ha nem is céllal és nem is akarattal de ő ull24-be szorong vagy agyal csak ennek a tárgyát kell mindig megtalálnia igen ott e ez ez az otthonos ez az ismerős működés illetve időnként ez az a működés ami eltereli a figyelmét más sokszor nehezebb kérdésekről mondjuk Arról a kérdésről hogy mi is az ő életének a célja tehát menekülés is egy k igen de a legtöbb esetben nem tudatosan hanem hanem van egy egy nem tudatos működésmód ahol hogyha mondjuk a a randizással kapcsolatos

szorongás köti le a figyelmemet akkor akkor addig sem kell törődnöm azzal a kérdéssel hogy hosszú távon mit szeretnék kezdeni az életemmel és hogyha megszűnne a randizással kapcsolatos szorongás akkor Szembesülnék egy sokkal nagyobb csomaggal ami esetleg még nagyobb szorongást okozna az életemben itt mindig az a főkérdés hogy meg megtanultunk-e az életünk során különböző ön önnyugtatási technikákat olyan technikákat amelyek adaptívak azaz hasznosak a személy számára és ezt azért hangsúlyozom mertogy nagyon gyakoriak azok az önnyugtatási Technikák amelyek rövid távon segítenek de hosszútávon számos problémát eredményezhetnek leggyakoribb például az alkoholhasználat ugye magyarországon ebben sajnos élen járunk az alkohol rövidtávon

az egyik leghatékonyabb szorongáscsökkentő stratégia nyilván tudjuk azt hogy hosszútávon de középtávon is számos problémát okozhat az hogyha ezzel az eszközzel próbáljuk megnyútatni magunkat tehát a főkérdés Mindig az hogy vannak-e olyan eszközeink és technikáink a szorongás és rágódás megállítására amelyek nem csak rövid távon jelentenek egy gyors tapaszt és gyors megoldást hanem hosszú távon sem okoznak problémát sőt esetleg hosszú távon is segítenek van akine akinél ez a ez a gondolkodási folyamat egy adott témához kapcsolódik mondjuk csak a teljesítményhelyzetekhez és amikor Teljesítményhelyzetben van a személy akkor beindul ez a rágódási folyamat van akinél inkább az egészséggel kapcsolatban jelennek

meg ezek a gondolatok ott az egészséggel kapcsolatos témák hozzák elő ezt a folyamatot és vannak persze olyan helyzetek is ahol ahol ez egy nagyon-nagyon általános generalizált reakció és számos területen szinte folyamatosan megjelenik a szorongás lehet hogy általános a kérdés de ők Inkább a múlton rágódnak vagy a jövőtől félnek hát hogyha azt nézzük hogy a szorongásra hajlamos személyek nél milyen témák a gyakoriak akkor náluk inkább a jövővel kapcsolatos témák dominálnak hogyha a múlttal kapcsolatban jelennek meg témák akkor ott inkább a a lehangoltság a depresszív hangulat a depresszió az ami egy gyakori vagy gyakoribb probléma lehet vannak

olyan tényezők azért az életünkben amit tudunk Kontrollálni és és természetesen vannak olyan tényezők is ami amire semmi ráhatásunk nincs itt itt a fő kérdés az az hogy mennyire tudunk különbséget tenni a kontrollálható és kevésbé kontrollálható problémák között és azzal kapcsolatban amivel kapcsolatban van kontroll lehetőségünk ott ezt megtesszük-e ugye a az aggodalom vagy az aggódás a rágódás főleg akkor okozhat problémát hogyha ez a lépés hiányzik és én hiába Hiába gondolom át újra és újra azt hogy milyen baj történhet végülis a viselkedésemel nem teszek semmit tehát mondjuk látok egy fura elváltozást a bőrömön aggódalom esetén előfordulhat hogy

ezerszer végiggondolom hogy ebből mi lehet de nem megyek el szűrésre és ez a gond mert hogyha én végiggondolom hogy mi történhet és ennek következtében elmegyek szűrésre akkor ez egy az egy jó lépés é segíthet de miért nem megy el Szűrésre azért mert az az otthonos az az ismerős hogy ő most újra és újra lepörgetheti és a vészforgató könyvek garmadájában tud ő tobzó tudni hogy egész egyszerűen nem tud és képtelen transzformálni mindezt cselekvésé a legtöbb esetben ilyenkor a szorongás áll a a nem viselkedés mögött hogyha elmegyek szűrésre akkor fenn áll annak a veszélye hogy valamilyen negatív

eredményt kapok és ez ez nagyon szorongáskeltő lehetőség ennél még az is Elfogadhatóbb opciónak tűnik hogy folyamatosan azon aggódom hogy vajon mit is jelentett ez a képlet a bőröm újabb jellenvonás amit találtunk hogy folyamatosan emlékezteti magát a hibáira ez is akkor tud egy ilyen öngyötrő önvádló spirálba kergetni embereket hisz hibákra emlékezteti magát az ember igen ez is előfordulhat ugye vannak olyan olyan emberek akiknél ez a ez a tipikus tartalma a rágódásnak vajon elég elég jó jó voltam-e elég jól teljesít Tem-e vajon megfeleltem-e mások vélt vagy valós elvárásainak ugye ebben az esetben valahogy a perfekcionizmus a tökéletesség

iránti vágy az ami ami dominál és mivel az ember teljesítménye sosem 100%-os mert mindig lehetne jobb hogyha domináns bennünk ez a ez a működés akkor egy adott teljesítmény után nagyon könnyen beindulhatnak az ilyen jellegű gondolatok vajon mit szúrtam el vajon Érthetően magyaráztam- mit hagytam ki és a többi és a többi újra és újra átéli az ember a kínos pillanatokat na abból mi a haszna tehát az miért jó ugye amikor valóban van olyan hogy betegség előny amikor is egy adott problémának vagy betegségnek van van előnye de manapság azért nem gondoljuk azt hogy a az aggodalomnak vagy

a szorongásnak minden aspektusa valamilyen előnnyel jár az személy Számára ez egyszerűen csak egy egy gyakori és fontos jellemzője a a a szorongásos állapotoknak a rágódásnak de ennek előnye a legtöbb esetben nincsen deő ilyenkor újra és újra emlékezteti önön magát arra hogy ő tökéletlen ő hibás ő nem elégséges hogy ő rossz igen de ez nem egy nem egy tudatos folyamat és nem nem tudatosan irányítható folyamat ugye ezeket a Gondolatokat összefoglalóan negatív automatikus gondolatoknak nevezzük és ezek a gondolatok automatikusak tehát újra és újra megjelennek a személyben a a személy ezeket már nagyon jól ismeri már a legtöbb

esetben nagyon unja őket fél attól hogy újra megjelennek és nem tudja kontrollálni őket tehát hát itt nem arról van szó hogy valamilyen ok miatt ő újra és újra végig akarja ezt gondolni hanem egész egyszerűen megjelennek automatikusan Ezek a gondolatok amit itt tehetünk és a változás irányában ez az első lépés az az hogy észrevesszük ezeket a ezeket a gondolatokat megismerjük az elménk működését ez azért fontos mert nagyon gyakran ezzel sem vagyunk nem vagyunk tisztá van és nem tudjuk azt hogy az elménk milyen gondolatokat szokott szűni sokszor észre se vesszük azt hogy átfutott a fejünkön valamilyen aggodalom

vagy szorongás hanem például eg mondjuk csak a testi tüneteit vesszük észre a Szorongásnak de hogy mi ennek az oka azt nem látjuk tehát a akár terápiáról akár önismeretről beszélünk az első lépés mindig az elménk megismerése vegyem észre azt időben amikor beindulva valamilyen gondolat vegyem észre azt hogy mi mi történik a fejemben az elmében és ez hogyan hat rám és ne jesszem meg bennünket ne ijesszem meg mert hogy mindeközben tudatosítsam magaman azt hogy itt van ez a gondolat de ez csak Egy gondolat és ez egy olyan olyan mottó amit vagy mondat amit nagyon gyakran megismétlünk a

terápiákban egy gondolat az csak egy gondolat a gondolat sokszor nem egyenlő a valósággal de ez például képes az ember terápia nyomára racionalizálni nevezetesen hogy azt mondja magában hogy hohó ez itt egy nagyon baljóslatú és nem valós gondolat tehát ne kezdj el ezen aztán órákig vagy Hetekig rágódni én a gyakorlatban azt látom hogy igen ez ez például egy olyan olyan képesség amit elég jól meg tudunk tanulni a terápiában é sokszor ez ez szokott a leg egyik leg legátütőbb erejű téma lenni a a terápiákban mertogy addig ugye a kliensek nagyon gyakran a gondolatok világában élnek megijednek a

gondolataiktól harcolnak a gondolataikkal meg megpróbálják elkerülni őket és a a terápiában Megtanulhatnak egy új viszonyulást ahol ahol meg rálátnak arra hogy hogy érdemes ismerni a gondolataikat de nem kell megijedni tőlük akár jóba is lehetnek még a legijesztőbb gondolataikkal is kell jóan lenni azokkal például megpróbálhatjuk köszönteni őket régióismerősként merthogy a legtöbb esetben valóban régi ismerősök mert évek vagy akár évtizedek óta velünk vannak igen is figyeljük meg azt hogy mikor jelenik meg bennünk az adott gondolat Megnevezhetjük ezt a gondolatot igen most észrevettem megjelent bennem az a jólismert gondolat hogy tudom én rosszzak ember vagyok és ki fognak

rúgni és magaman köszönthetem ezt a gondolatot megfigyelhetem hogy hogy erősödik hogy gyengül ahelyett hogy a régi jól bejáratott módszerek egyikével megpróbálnám mondjuk elnyomni ezt a gondolatot hiszen akkor mint ahogy azt már tudjuk ez a gondolat fel fog erősödni de lássuk azt is hogy nem Vagyunk kiszolgáltatva a gondolatainknak akármilyen esetleg ijesztő vagy vagy fura szokatlan gondolatok is jelennek meg az elménkben nem muszáj engedelmeskednün nekik dönthetünk szabadon arról hogy mit kezdünk az életünkkel és a viselkedésünkkel hát akkor maradjunk ebben nagyon szépen köszönöm én [Zene] köszönöm dr szondi máté után következik takács dalma a vmn újságíró szerkesztője Valamint

a safe space művészetterápiás projekt elindítója 18 éves korában volt az első pánik rohama sok év terápia és önismeret után együtt tud élni félelmeivel és szorongásaival sőt nyíltan beszél is róluk ő következik úgy tudom anyukád azt mondta hogy neked már az általános és középiskolában is voltak pánikszerű tüneteid voltak éppen már gyerekkoromban voltak még óvodás koromban is de te emlékszel rájuk ez tudod azért nagyon nehéz mert Annó ez mondjuk akkor 25 évvel ezelőtt még nem nagyon neveztünk semmit pánikbetegségnek se pánikzavarnak tehát akkoriban olyan emlékem van hogy mondjuk ülök otthon a konyhapadlón egy zacskóban lélegzem nem kapok levegőt

és anyukám mellettem ül és himogatja a fejem és akkor négy-5 hat éves vagyok körülbelül akkoriban azt gondolom hogy ez egy kicsit felvilágosultabb körekben mondjuk esetleg szorongásnak kevésbé Felvilágosult körökben hisztinek volt nevezhető ma már tudom hogy ez alapvetően a pánikzavaromnak volt valószínűleg az első pár megmutatkozása és igen aztán át ános iskolában vált igazán látványossá ez a dolog de öt-h éves korában egy kislány mitől szorong mitől fél erről sajnos már kevésbé vannak emlékeim de egyébként azt hiszem hogy ha igazán belegondolok akkor magának a szorongásnak így a legmélyebb magja nagyon hasonló volt gyerekkoromban Mint most nyilván a tárgya

az változott ahogyan én is fejlődtem de a mag az mindig a kiszolgáltatottságtól és a kontroll nélküli helyzetektől való félelem volt lehet hogy ez gyerekkoromban mondjuk annyi volt hogy el kellett menni egy erdei táborba ahol nem voltak ott a szüleim és ettől a helyzettől tartottam lehet hogy most mondjuk az hogy fel kell szállni a repülőgépre most mondtam csak egy példát de mégis az a mély mag amit megsikerült Fejtenem az elmúlt 30 évben hogy mi az mindig az a félelem hogy nem tudom kontrollálni a helyzetet és nem vagyok biztonságban te rájöttél ennek életrajzi okaira tehát ezt valami

táplálja nem kell el mesélni hogy ennek van egy kiváltó oka gyerekkorból fakadóan vagy családi környezetből fakadóan vagy ez valami genetikus okozattal bír szerintem is is üüm egyrészt a családomban mind a szüleim mind a nagyszüleim sőt még a détszüleim Is nagyon szorongó emberek voltak nyilván itt megint képben jön az hogy mennyit tudtak erről annó és mennyi az amire utólag jöttünk rá mi magunk például a nagypapámnak halálos ágyán derült ki hogy voltaképpen neki pánikralmai voltak tehát hogy későn derültek ezek ki sajnos de az tudvalevő hogy hogy a családomban mindenki elég érz ékeny hiperszenzitív szorongó ember tehát biztos

hogy van ennek egy ilyen genetikai háttere is Emellett pedig amit ugye szoktak is mondani hogy van olyan ember aki reziliensebb és van aki kevésbé reziliens azt hiszem hogy én sajnos ilyen szempontból nem voltam egy főnyeremény nem ütöttem meg a lotó ötöst és hát a a szüleim pedig azt gondolom hogy mindig a tőlük telhető módon a lehető legjobban próbáltak ezekben a dolgokban segíteni és figyelni de azért a mentális egészségügyi tudatosság a 90-es években Még nem tartott ott mint most követtek el hibákat nyilvánvalóan ahogy én is fogok majd biztosan az a helyzet hogy egy egy vár egy

egy egy kisvárosban erről beszélni még h 20 éve az nem nem igazán ott tartott mint most én még nagyon sok stigmatizációval találkoztam de minek látták mindezt tehát mit mondtak hogy ez mi hiszti felteltűnési viszketegség is isti miközben a pánik beteteg ember minden akar é csak feltűnő nem beszélünk majd egy picit a Pánikrohamokról de a túlagyalás és a szorongás a mai beszélgetésünk tárgya te hogy fogalmaznád meg a saját életeden belül hogy mit jelent rágódónak vagy túlagyalónak lenni talán úgy hogy olyan visszatérő ilyen ilyen gondolatspirálok ilyen gondolatloopok amiből amiből elképesztően nehéz kiszabadulni még akkor is hogyha tudom

racionalizálni őket hogy néz ki mindez a gyakorlatban tehát egyet el tudsz nekünk mondani akár Kettőt is tehát hogy a legváratlanabb pillanatban egyszer csak rádtör egy nagyon baj jós vagy vészjósló gondolat igen vagy akár csak egy ilyen érzés formájában gondolkodtam egyébként hogy milyen példát hozzak mert vannak az ilyen teljesen bagatel hétköznapi példák mintogy szerintem azt mindenki ismeri vagy nagyon sokan amikor hajnali kettő-kor felébredek és akkor nézem a plafont és eszembe jut tényleg ilyen komikus módon az hogy én 10 éve mit Rontottam el és akkor ez 10 év visszamenőleg akár persze de mondjuk bármi kiváltja tehát van

bármilyen összefüggés a 10 évvel az előtti történet és az aktuális lelki kondíciód közt vagy ez annyira random annyira esetleges annyira kiszámíthatatlan hogy ha az ember két évet gondolkodik rajta akkor se jön rá az összefüggésre én azt mondanám hogy random a pszichológusom valószínűleg azt mondaná hogy nem random de mondok egy konkrétabb Példát nekem tavaly összel meghaltak a nagyszüleim a kettő legközelebb álló nagyszülőm egy házaspár nagyon közel álltunk nyilván maga a gyász az az egy megrendítő folyamat amiről azért most már elég sokat tudunk oké tehát az egy dolog hogy a gyásszal mondjuk dolgozni kell kellett de hozott

az egész egy ilyen szorongás pirált is ugyanis azáltal hogy őket nagyon hirtelen és egyébként elég váratlanul veszítettem el ráirányított Ez a dolog a figyelmemet arra hogy úristen az ember az ennyire múlandó bármelyik pillanatban történhet valami bárkivel bármikor lehet valami mi van hogyha a párom az anyám az apám a legjobb barátnőm is hordoz magán valami olyan halálos betegséget amiről nem is sejtünk vagy én magam mi van hogyha valakit megint egyik napról a másikra kell elveszíteni és amellett hogy dolgoznom kellett a gyásszal folyamatosan megállás nélkül jött ez a Folyamatos ilyen szorongáspális hogy úristen de de mi van

hogyha tehát ez ez a kiszolgáltatottságtól való félem amit már mondtam is hogy hogy ez az egész tehát hogy tudtam hogy mi a dolognak az origója nyilván az hogy szembesültem az élet múlandóságával az élet végességével a saját bőrömön tapasztaltam meg ezt a dolgot és ez hozott magával a gyász mellett egy olyanfajta ilyen szorongás pirált is ami pedig azt eredményezte hogy lett egy új Ilyen kattanásom hogy akkor ez volt az ami ha éppen nem foglalt le semmi akkor jött ez a gondolat hogy éppen kiért kéne aggódni baromira ez például egy ilyen klasszikus eset szerintem ahol látszik az

origo és látszik az eredmény és noha most már eltelt azóta több mint fél év nem gondolok minden egyes nap a gyászra ez a gondolatflyam viszont egy csomószor visszajön tehát mondjuk apukám elindul egy hosszú autóútra akkor azért biztos bennem lesz az hogy remélem Minden rendben lesz az úton remélem kipihentem vezetés társai és látszólag nincsen oka de azért én tudom jól hogy ez a fajta erős fókuszáltság így a sebezhetőségen az azóta van amióta mondjuk meghaltak a nagyszüleim és ez hova tud fejlődni tehát tudod azt hogy elment nyéklátházára ő most ott van még vízionálsz is adott esetben egy

tömegbalesetet könnyen igen persze tehát hogy azért vannak ilyen forgatókönyvek a fejemben arra hogy hogyan lehet ez Borzasztóan rossz és veszélyes na ez az a pont ahol azért most már ennyi év terápia után azt hiszem hogy meg tudom állítani a folyamatot de illetve az amin amin nagyon sokat kellett dolgoznom hogy a saját szorongásomat ne nyomjam r ne nyomjam rá már mert hogy korábban te ezt mondtad ütrebotra mondjuk a mikrokörnyezetednek például ami mondjuk egy ilyen helyzettel jár az például mondjuk az egészségszorongás nagyon sokszor vagy az az ilyen katasztrofizáló Gondolkodásmód az könnyen megvolt nyilván nem kezdtem el lebeszélni

mondjuk apámat arra hogy menjen el autóval valahova tehát azért ennek felmértem a az esélyét hogy ez ez eléggé irracionális de mondjuk az hogy folyamatosan jelentkezzen le hogy odaért-e hogy előre elmondani hogy mennyivel fogsz menni az autópályán ugye enny ivel fogsz menni ugye annyival fogsz menni vagy az hogy mondjuk a barátomat folyamatosan kivizsgálásokra Akarom küldeni mert van a fejemben esetleg egy ilyen dolog hogy húha ez az anyajegy eddig is ott volt ezt ezt ezt meg kéne nézetni na ez az amibe hajlamos voltam belecsúszni de ez hetekig hónapokig is képes meghatározni ha egy-egy ilyen beakadásod lesz hát

ez ez ez nagyon-nagyon hosszan hát hogyha úgy nézzük hogy mondjuk egy-egy gyerekkori sérülés vagy trauma a mai napig hoz trigger helyzeteket akkor abszolút csak nyilván ezt nem úgy kell el képzelni Hogy 024 velem van hanem mondjuk lehet hogy vannak hónapok amikor kiegyensúlyozott vagyok és jól vagyok és akkor ez így nincsen előtérben és jön mondjuk egy kicsit zaklatottabb időszak amikor sokkal könnyebben felüti a fejét bármilyen triggerpont ami korábban nem volt az kell triggerpont nálam szerintem az esetek nagy részében kell de úgy fogalmaznék hogy valószínűleg van amikor láthatatlanabb egy kicsit ez a Triggerpont vagy kevésbé evidens tehát

mondjuk az hogy apukám elmegy autóval valahova akkor össze tudom rakni hogy mi az ami ben nem szolongás kell ebben a helyzetben ez egy ilyen viszonylag érthető ok és okozat ugyanakkor ha mondjuk nem tudom most voltam a hétvégén egy lánybúcsón és akkor tök jól éreztem magam de néha volt egy-egy pillanat amikor így beakadt valami és akkor egy ilyen 20 percre így magamba roskadtam hogy valamitől Szorongok de mitől szorongok de mitől szorongok és nagyon nehezen raktam össze hogy de mi lehet ennek az oka tehát hogy nem volt egy ilyen látszólagos látványos egyértelmű triggerpont hiszen a barátaimmal voltam

akiket szeretek akikben megbízom akikben biztonságban érzem magam akkor mondjuk nem volt látványos triggerpont de azért hogyha nagyon-nagyon hosszan és mélyen utánanézek akkor egy idő után általában meg szoktam találni hogy mi az ami ami Valószínűleg az nap engem mondjuk éppen érzékenyebbé tett azon is szoktál gondolkodni hogy mi lett volna ha tehát egy-egy élethelyzetben miért így viselkedtél miért nem mondtál mást fú igen ht abszolút abszolút ez ez ez nagyon-nagyon gyakori igen ahogy egyébként szerintem ez ez nagyon sokaknál valószínűleg igen ez de mi váltja ki tehát a csalódás okozástól való félelem ez megfelelési kényszer az már megtörtént az

egy kimerevített Pillanat és mégis újra és újra indokás a kényszernek képes kitenni az ember egy már megkövesedett szituációt is akár ez így van hát folyamatosan jönnek ezek a különböző forgatókönyvek hogy hogyan lehetett volna ezt jobban hogyan lehetett volna ezt szebben és mindig bocsánat mindig a jobban felé tehát az soha nem tudja az ember ilyen értelemben újra élni hogy valamit kifogástalanul vitt véghez az magától értetődő az magától értetődő mert ugye Az lenne az igazi nagy ünneplés és azt mondá hogy hányszor elcseszhettem volna és mégse csesztem el én most már próbálom magam erre nagyon tudatosan kondicionálni hogy

ezt észrevegyem de sajnos ez nagyon-nagyon nehéz amit mondasz ez rengetegszer előfordul hogyha valamit jól csináltam akár kifejezetten jól csináltam és kiemelkedően jól akkor az az hogy igen ezt vártam el magamtól ez így volt rendjén de az viszont hogyha valamit elrontottam és lehet hogy az ez A rontás ugye tök szubjektív tehát lehet hogy én most ebben a beszélgetésben egy olyan szót használok ami neked fel sem tűnik de én azt fogom gondolni egy hét múlva hogy az a szó tök rossz volt ott és ez lehet hogy meg is fog történni hogy ezt újra nem kizár de próbálom

magam felkészíteni rá hogy ezt majd ne csináljam akkor az viszont nagyon-nagyon sokáig hozza magával ezeket a gondolatokat és akkor nyilván ez még egy apró helyzet de Mondjuk nyilván azért az ember hogyha hosszú távon társas kapcsolatokban él márpedig ezt teszi akkor cseszel dolgokat tehát bánt meg embereket hoz rossz döntéseket h mond olyat konfliktusban amit nem kellett volna és ez pedig hiába sikerül utólag megbeszélni ez ez nagyon-nagyon nevetséges lesz amit mondok időnként nekem bekapcsol az hogy 20 évvel ezelőtt 25 évvel ezelőtt kaptam az anyukámtól egy Nyomdakészletet és nem örültem neki eléggé hm nevetséges szerintem az anyukám nem

is emlékszik a nyomdakészletre és időnként az hogy én ott hálátlan voltam mert én egy másmilyen nyomdakészletet szerettem volna öt éves koromban kapni ez időnként így bekapcsol nálam és hosszú órákon keresztül értelmezed és éled át újra már nem egyrészt most már megszoktam hogy időnként jön ez a nyomdakészlet Most már nem hosszú órákon keresztül mert leállítom azért de volt amikor igen illetve hát ez persze ki tud vetülni egy csomó minden másra is tehát hogy ez a nem voltam elég jó gyerek akkor biztosan én hálátlan voltam én biztos megbántottam ezzel az anyukámat tehát ugye ezért ezért ez nem

csak a nyomdakészlet ről szó hanem inkább magáról erről az érzésről bármilyen szinten ennek volt ráutaló magatartása az ő részüről vagy Ez a te fejedben élő démon rengeteg csakis az én fejemben annyit mondott valószínűleg amennyire én emlékszem hogy ó basszus azt hittem hogy örülni fogsz sajnálom hogy nem tehát körülbelül ennyi lehetett de az a tény hogy én ott akkor valószínűleg számára egy fájdalmat okozhattam hiszen én elképzeltem hogy ő biztosan órákon keresztül válogatta a megfelelő nyomdakészletet a kislányának és nem azt választotta ki amelyiket én Elképzeltem magamnak nak mert az ovis társamnak is olyan volt ez bennem például

egy ilyen egy ilyen nagyon durva szégyenérzetet keltett ott meg egy ilyen hálátlanságérrzetet tud különbséget tenni egy túlagyaló a teljesen pinf baromság és a fontos agyalni kész dolgok közt vagy voltaképpen mindegy a mechanizmus ugyanaz szerintem ez egy életfeladata ez egy életfeladata azt hiszem hogy a popper Péternek volt egy olyan gyakorlat ami erre is tök jól átfordítható nem tudom pontosan idézni de az volt a lényege hogyha van egy problémánk akkor írjuk le és nézzük meg hogy az a probléma problémae még három nap múlva egy hét múlva és egy év múlva én kicsit így vagyok ezekkel a szorongással

kapcsolatos vagy ilyen dolgokkal amikre én nagyon rá tudok szorongani hogy ugyanaz a dolog okoz-e még szorongást három nap múlva egy hét múlva vagy egy Év múlva vagy mondjuk az egy hét múlvai dalmának már nem is lesz emléke erről az egész kérdéskörről az te kvázi kikérnéd magadnak és azt az előtted lévő szakemberrel hosszan ecseteltük hogy hogy nekem van egy olyan elméletem hogy valamifajta otthonosságérzés hogy ismerősségérzés kell hogy legyen bizonyos szituációkban ha az ember azt újra és újra át akarja élni tehát hogy valami haszna valamif fajta öröme mégha ez perverz öröm is de van ezekben a Folyamatokban

az embernek ez egy nagyon-nagyon jó gondolat és egy nagyon ilyen ez egy igazi kihívás szerintem ez a gondolat annak aki szorongó túlagyaló pánikbetegés társai és erről nagyon sokat szoktam egyébként beszélgetni a pszichológusommal is meg azokkal a barátaimmal akik szintén érintettek ebben van a nyilván a nagy kedvenc zenekorom is van egy ilyen szövegrész hogy i miss the comfort of being said még nem mondom azt hogy nekem erre Konkrét válaszaim vannak de az biztos hogy bizonyos vissza-avisszatérő mintázatok az életemben meg a legtöbb ember életében szerintem hogyha egy általánatok a nevükben aki ilyesmivel küzd hoznak valóban valamiféle furcsa

komfortot vagy egy ilyen biztonsági érzetet annak ellenére hogy iszonyatosan diszkomfortosok tehát hogy nyilván nem jó egy pánik rohanba lenni de lehet hogy tudat alatt az a mechanizmus hogy én ebbe Belekerülök és akkor segítséget kérek mástól és akkor ledobom az égzíjat és és és és most én túlagyalok az bizonyos szempontból mégis ad egyfajta ismerősséget ahhoz képest minthogy egy megoldást keresek de te keresed a megoldást én nagyon keresem a megoldást mert én utálok pánikrohamot kapni és azt gondolom hogy senki sem szeret és egyébként azért szeretnék csinnyán bánni egyébként ezzel a teóriával mert nagyon nem örülnék hogyha összemosódna

azzal Amikor azt mondják hogy minden fejben dől el mert az hogy minden fejben dől el azt gondolom hogy egy meglehetősen káros káros ilyen narratíva mindenféle mentális betegséggel kapcsolatban meg a pánikzavarral kapcsolatban is tehát nyilván ha tehetném nem nagyon döntöttem volna úgy hogy pánikbeteg leszek és úgy sem hogy túl agyaló leszek meg szorongó leszek meg hiperérzékeny leszek viszont az hogy tudatalattott ott a legmélyén milyen mechanizmusok mozgatnak Engem abban teljesen biztos hogy valóban van egy ilyen mintázat hogy hogy ad egyfajta komfortot a rosszullét ismerőssége nekem például borzasztóan sok energiát kell abba fordítanom és ez most ilyen tök

paradoxon fog hangzani de hogy jelen legyek és hogy és hogy mondjuk tudjak élvezni dolgokat és hogy megengedjem magamnak azt hogy ha mondjuk van egy nagyon-nagyon jó stabil párkapcsolatom jelenleg ne az legyen folyton a fejemben hogy mikor lesz vége Mikor fogom elrontani ő mikor fogja elrontani lehet hogy ezt így nem jó lehet hogy nem erre kéne haladnunk hanem azt mondjam hogy most jó és én most jól érzem magam és most ezt megengedem egyébként nekem itt a megengedés egy ilyen kulcsfontosságú szó egyébként ebben a dologban megengedni magadnak azt hogy jól érezd magad és csak úgy hagyd magad

úszni az árral meg jelen lenni igen és egyébként ez egy kicsit megint összekapcsolódik a kontrollal hogy azt Gondolom hogy a folyamatos szorongás mögött és a folyamatos tulagyalás mögött az van hogy szeretném kontrollálni tehát hogy nem azért agyalok folyamatosan mert imádok agyalni és nekem fantasztikus érzés hanem mert egyfolytában van egy ilyen gondolat hogy minden helyzetre fel akarok készülni minden vészhelyzetre fel akarok készülni a legrosszabb eshetőségre is akarok egy forgatókönyvet hogy legyen mihez nyúlnom hogyha problémám van ha nem úgy adódik a dolog Ahogyan elképzelem miközben azt is mondhatnám hogy elfogadom azt amilyen ez a helyzet most elfogadom

azt hogy ez most jó és nincsen mögötte semmi olyan mélytartalom amit meg kell fejtenem és meg élem és ezt tök nehéz szerintem meglépni én annyiban ha nem is vitatkoznék csak lenne egy észrevételem hogy nem onnan fúj a szél elsősorban hogy az ember kényszeresen nem tudatosan de kényszeresen akár egykori önmagát akár Jövőbeli önmagát minden áron bes szeretné bizonyítani hogy ő elégtelen vagy elégtelen volt és ha szembejön vele az a fajta érzés hogy ő végsősoron most elégséges akár egy párkapcsolatban akár egy munka szituációba konfliktusba akár társadalmi státusz tekintetében szinte monomániásan kell keressen valamit akár a múltból akár

egy jövőbeli félelem okán ami mindezt elbizonytalanítja ez szerintem abszolút Így van tudjae gyakorlatilag ez az alapja ugye az impostor szindrómának is meg a azt hiszem hogy nálad is volt vendég a aki sématerápiával foglalkozik és ott is pontosan ez van hogy ugye a sémáinknak is van egy ilyen magukat újraéltető jellege tehát hogyha nekem mondjuk az a sémám hogy a csökkentértékűség ami ezzel tökéletesen összekapcsolódik hogy én kevés vagyok akkor folyamatosan keresni fogom azokat az élethelyzeteket amikben én valóban Bebizonyosodik hogy kevés vagyok beleteszem magam ilyen helyzetekbe megpróbálok olyan helyzeteket kreálni nem megpróbálok hanem kreálok tudat alatt magamnak olyan

helyzeteket amikben megélhetem hogy kevés vagyok mert mert egyszerűen ez a ez a jellege ennek az egész dolognak hogy hogy a séma folyamatosan próbálja magát újraéltetni hiszen van egy ilyen berögzött mély meggyőződésem amihez én ragaszkodom és minden olyan helyzet amiből az derül ki Hogy nem vagyok kevés nem vagyok csökkentérrtékű az ismeretlen az furcsa az szembem megy azzal a világképpel amibe én beleraktam magam 30 éve és pontosan ez egyébként ha visszacsatolhatok a komfortja a dolognak hogyha nekem van egy mély hiedelmem egy mély meggyőződésem arról hogy én kevés vagyok még akkor is hogyha ez nincsen expliciten kommunikálva hiszen

ezt én nem hirdetem magamról csak hogy ott mélyen valahol van ez a megggyőző é Akkor minden olyan dolog ami ezzel szembe jön ismeretlen és meglepő és furcsa és nem tudom magamban hova tenni hova kategorizálni és szerintem ennek a felülírása egy ilyen egész élet feladata mondjuk mondok egy tök bagatel példát kapok egy kritikát mondjuk a munkahelyemen én ezt a kritikát kezelhetem úgy hogy igen van egy munkám amit én amennyire tudok jól végzek de nyilvánvalóan időnként hibázok benne hiszen minden ember hibázik időnként ez Lenne ugye ennek az egésznek így az egészséges felnőtt módban való értelmezése meg kezelhetem

úgy is ezt a helyzetet hogy na tessék bebizonyosodott hogy rossz vagyok hogy elégtelenül csinálom amit csinálok hogy hogy nem nem vagyok megfelelő erre a pozícióra és az mondjuk hogy az ember milyen szinten kapja ezt a kritikát hogyan van az megfogalmazva felé azért az nem mindig kiszámítható nekem tök szerencsém van mert én a vmn-nél egy ilyen Nagyon-nagyon jó és megtartó és biztonságos közekben dolgozom ettől függetlenül kaphat az ember úgy kritikát hogy nagyon-nagyon aktívál ezeket a módokat főleg hogyha erre érzékeny és szerintem ilyenkor ennek a különválasztása az egy ilyen elképesztően nagy feladat a kérdésedre visszatérve szerintem most

már egyre jobban felismerem ezeket de emögött nagyon-nagyon sok munka áll és a mai napig nagyonnagyon nagyon sok Küzdelem is egyébként annak a folyamatábráját elmeséled nekem hogy rádtör egy ilyen nem tudom rossz gondolat aminek uszájába ott totsok az ember órákig hetekig napokig hónapokig hogy ér véget tehát mi oldja meg az élet úgy jár vele az illető mint a forest gum mikor szalad szalad és egyszer csak azt mondta hogy elfáradtam köszi tehát ez a kérdés számomra már unalmassá válik vagy és ez a gonoszabb felvetés belép helyette egy Másik szorongani való démon és kérdés tehát kiváltja valami szerintem

erre nagyon sok forgatókönyv van és ez nagyon nagyban függ a szorongásnak így a a a természetétől is tudok mondani most több példát is rá az egyik például az hogy amit mondtam is hogy a nagyszüleim halála után tökkerős volt az egészségszorongásom elkezdtem én is vizualizálni magamban hogy a nagymamámnak aortarepedése volt nyilvánvalóan nekem is aortarepedésem Lesz hiszen az emberek 30 évesen rendszeresen kapnak ugye aortarepedést de lényegtelen tehát jött ez a fajta gondolatspirál megbeszéltem magammal hogy most akkor ezzel mit tudok kezdeni úgy döntöttem hogy elmegyek egy menedzserszűrésre amiben ugye vesznek vért megnézik ultrahangon az egész testet semmi nem

indokolta de úgy döntöttem hogy erre elmegyek és azt is megbeszéltem magammal hogy ha jó lesz az Eredménye leszállok erről a témáról ott például mivel jó lett az eredménye hálistennek le tudtam erről lépni és azóta néha jönnek ilyen gondolatok hogy de mi van ha mégis nekem is van valami ddö d d dö ott meg tudom magamnak mondani hogy állj megvizsgáltak téged jók lettek az eredményeid megígérted magadnak hogyha ez a vizsgálat alátámasztotta hogy egészségesüy akkor leszállsz erről a lóról úgyhogy most tessék leszállni kész ott ez mondjuk így Véget tud érni vannak ennél nyilván ilyen kisebb helyzetek is

mint hogy mit tudom én mondjuk elkezdek szorongani azon hogy holnap beszélni akar velem a főnököm vajon mit akar lehetséges hogy annyit akar velem megbeszélni hogy hogy tervezem kivenni a szabadságaimat az évben de az én fejemben rögtön az van hogy egyértelműen ki akar rúgni mertrossabgatók legeslegrosszabb forgatókönyv És akkor mondjuk én például szoktam használni ehhez a sématerápiában is van egy ilyen viselkedés naapló meg a kognitív viselkedés terápiában is és ezt konkrétan így le is szoktam akkor írni ahol ahol így lehet táblázatozni hogy mi a kiváltó gondolat milyen fizikai érzetek kapcsolódnak hozzá hány százalékosan érzem adott esetben azt

hogy milyen régi élethelyzetemet hívja be ez a szituáció mi az amihez én ezt kötöm most Aztán utána az a gondolat ami ennek a racionális behelyettesítése hogy oké hogyha teljesen objektíven ránézek a helyzetre mennyi az esély annak hogy engem ki akarnak rúgni és mennyi az esély annak hogy valójában csak meg akarják kérdezni hogy mikor szándékozok szabadságra menni jár egy szégyenérzettel belső szégyenérzettel hogy kin nevettem magam most mások előtt abszolút abszolút meg nem is tehát a mai napig vannak azért olyan szorongásaim Amiket nem vállalok fel mások előtt tehát hogy megvan hogy mik azok amikről beszélek és mik

azok amikről nem azt nagyon-nagyon próbálom gyakorolni egyébként hogy elég klasszikus példa szerintem sok szorongó ismeri amikor mondjuk lenne egy találkozó egy olyan emberrel akivel valamiért nem annyira komfortos ez a találkozás és nem biztos hogy róla szól hanem csak valamiért így valamit aktivizál és akkor lemondom de de nem nem mondom meg hogy Miért mondom le tehát hogy kitalálok valamit hogy mi az oka és én most elkezdtem azt gyakorolni hogy megmondjam konkrétan hogy figyelj én azért nem szeretnék ma elmenni mert én ma szorongok tehát hogy felvállaljam ezt a dolgot ezt nagyon gyakorlom de azért ez egy hosszú

munka ugye te azt mondtad hogy körülbelül 10 pszichológust öt pszichiátert és vagy hat módszert próbáltál ki szerintem azóta már lehet hogy több de hozzávetőlegesen ilyesmi a Szám igen tudsz mondani egy átélhető folyamatábrát vagy egy ilyen eredmény diagramot hogy honnan hova jutottál el mondjuk két-három hétköznapi helyzet során tehát hogy ma már hogy tudsz ránézni egy-egy olyan dologra amiről idáig beszéltünk ezeknek köszönhetően én azt szoktam mondani mindig ezzel kapcsolatban ami egyébként sokak számára egy nem népszerű gondolat de hogy én valószínűleg egész életemben pá ig zavaros leszek És nem azért mert mert én ragaszkodom ehhez a cimkéhez hanem

mert valamilyen szinten el kellett fogadnom hogy én egy hiperérzékeny ember vagyok aki szenzitív és valószínűleg sosem lesz olyan hogy nem fogok szenzitíven reagálni egy nehéz élethelyzetre ha nekem megint meghal a esetleg a harmadik nagyszülőm is akkor valószínűleg megint nagyon nehezen fogom megélni a gyászot gyászot gyászt hogyha történik valami családi krízis valószínűleg nehezen fogok rá reagálni Ha stresszhelyzetért valószínűleg pánikralmaim lesznek viszont egyá án nem mindegy az hogy amikor beleesem ebbe a tengerbe akkor mélyre merülök benne vagy pedig tudom azt hogy merre kell benne úszni tartom ezeket a művészetterápiás foglalkozásokat és a múltkor mondta azt az egyik

szorongásoldó workshopon az egyik résztvevő hogy a kocsi ugyanarra megy viszont most már ő fogja a kormányt és Nem ül az anyós ülésen és azt hiszem hogy ez az ami amivel így nagyon-nagyon tudok én is rezonálni hogy tulajdonképpen ugyanúgy megvannak ezek a szorongást keltő tulagyaló helyzeteim a a a kt szinte majdnem minden napján van ilyen viszont tudom én fogni a kormányt és azt mondani hogy látom hogy már megint itt vagy látom hogy már megint piszkálsz engem látom hogy már megint akarsz tőlem valamit de figyelj most ülját egy kicsit a kispadra légy szíves És persze ez nagyon

nagyban függ a probléma mértékétől meg milyenségétől tehát hogy vannak azok a dolgok amiket nem lehet átültetni a kispadra meg vannak azok amik öt másodperc alatt maguktól is átülnek de az gondolom hogy egy sokkal nagyobb fokú ráhatásom van most már arra hogy hogy ne vegye át az irányítást teljesen így a tudattalanom ilyen szempontból hanem igenis én gyakoroljak rá egy hatást ami nehéz hogy ez egy iszonyatosan várasztó Meló tehát hogy hogy szorongónak lenni az gyakorlatilag olyan mint maraton futni egy csomószor azt érzem és hogyha mondjuk én szorongás ülök be egy meetingre akkor utána tudnék aludni t órán

keresztül mert annyira fárasztó ezen a részén dolgozom még de van olyan hogy ébrenlét során te úgy nem agyalsz semmit tehát hogy tudod standbyba rakni az agyad és csak úgy lenni csak úgy élvezni az életet hát azért érdekes ez a dolog mert egyébként saját magamat Mindeközben egy nagyon életigigenlősőt egy nagyon hedonista embernek tartom tehát hogy én mindig is nagyon-nagyon kerestem azokat a helyzeteket amikben amikben én így nagyon élhetek volt még a legelején konkrétan a naptáramban minden napra be volt írva hogy mi lesz az az egy dolog amiben te jól érzed magad és jelen vagy ennyire tudatosan

képes voltál előrevetíteni azt hogy akkor ott nem engedek a démonok csábításának most az hogy ez végül Mennyire sikerült vagy sem az egy másik kérdés de volt el egy nagyon erős törekvésem igen és egyébként jól is ment és lehet hogy ez sokak számára egy ilyen nagyon kényszeres viselkedés már vagy nagyon az hogy miért nem ülök fel a flóra és kész de az van hogy egy nagyon szorongó embernél egyszerűen meg kell tanulni felülni a flóra szerintem még egyre válaszol kérlek mondtuk már több mint hat módszert csak hogy honnan hova jutottál el mondjuk 10 Ráttörő kattogni vágyó gondolatból

szerinted ma hány az igazi érdemi dolog és hány az amin nem kellene foglalkozni zod hűha jó kérdés valószínűleg héttel nem kéne foglalkoznom és három az amivel viszont érdemes mennyi volt ez mondjuk 15 évvel ezelőtt vagy 10 évvel ezelőtt hát nem 10 kattogó gondolat tört rám hanem mondjuk 84 és akkor abból mondjuk 80-nal nem kellett foglalkozni tehát azokat megküldted akkor a kispadra azt hiszem Így fogalmaztál látótávolságon belül vannak de ott ülnek igen hát maradjon ez így akkor minél messzebb kerüljenek köszönöm szépen én is köszönöm [Zene]